,,Mindenhol jó, de a legjobb sehol" /Sir James Von Fülig/

Egy kisvárosban élek, messze Budapesttől. Direkte nem azt írom, hogy egy vidéki városban, mert az én perspektívámból tökmindegy. Mert nálunk ugye nem Országrészek vannak, hanem Budapest Ország és Vidék Ország. Ha az USÁt vizsgálom, ahol ugye elméletileg a központ, vagy főváros Washington D.C., hát mindig megsajnálom szegény Nyújorkiakat, hogy nem a fővárosban élnek, hanem vidéken :) Gondoljatok bele, nem egy vicc az egész. Nem általánosítok, mert mindenhol vannak hülyék, de ha megnézitek az országunknak akár a közlekedését... Ha el akarok jutni viszonylag normál sebességen mondjuk Zalaegerszegről Szegedre, ahhoz Pestig kell menni a pályán. Ugyanez a vonatokkal. Nem hagyják, hogy kikerüld. Amikor pár éve fent éltem én is, mondjuk úgy, kíváncsiságból, volt, aki azt mondta nekem, hogy milyen büszkék lehetnek rám a szülőfalumban, hogy ki tudtam törni a szegénységből és fel tudtam költözni Pestre (a Marsra?). Amikor meg nevettem, nem értette. Komolyan mondta!!!! Nemrég fejeztem be Pesten egy sulit (ami Budán volt, de mi rövidítünk), ahol az egyik igazi tököskeménypesticsávó sráccal a Knight Rider (ejtsd nájt rájder) című sorozatról esett szó és csak érdekesség képpen megjegyeztem, hogy ezt anno az ovodában mi, angol nyelv ismerete híján "kintrider"nek ejtettünk. Válasz: Látszik, hogy nem pesten nőttél fel! Hát igen, a szegény parasztok. Na de nem állok neki mea culpázni, csak nem értem ezt az egészet. Annyi, de annyi pesti emberrel találkoztam, akik még mindig azt hiszik, hogy "gémeskútban fürdünk". Egyszer láttam egy nagyon eltalált karikatúrát. A képen egy városi és egy tanyasi ember állt egy kerítésnek támaszkodva. Megszólal a városi:-De szép ez a napfelkelte, ugye? 

-Ja - mondja az öreg - szöbb, mint mikó a kis piros mozdon fölmén a högyre.

- Ez mi volt?

-Semmi, de ti városiak ezt várjátok tőlünk, nem? :)

És van is benne valami. A pestiek úgy odavannak azzal az amúgy tényleg szép várossal, de ha eljön a hétvége, hát a 13. harcosban a tűzkigyó kutya fasza az M7-eshez képest. Mindenki rohan ki a természetbe, mert abban a városban lassan olyan, az élet, hogy Pilinszkyt idézzem, ,,Mint a levegőtlen présben állni". Bevallom, én is meg voltam őrülve. Amikor onnét visszaköltöztem egy isvárosba, meg voltam zavarodva, hogy nincs színház, nincs mozi stb stb... Aztán végiggondoltam, hogy pestet is csak azért szerettem, mert amúgy se színházba, se moziba nem jártam, de megnyugtatott a gondolat, hogy bármikor elmehetnék, ha kedvem szottyanna. Aztán beültem a másfél szobába és a barátnőmmel néztük egymást addig, amíg ki nem borult a bili. Ő fent maradt én elköltöztem, csak azért, hogy legyen egy pesti barátnőm. Na, ő aztán tuti választás volt. Azt hallgattam, hogy költözzünk pestre, mert itt ő nem talál munkát. Nem éreztem át, mert akkoriban épp 3 munkahelyem volt, így nem sok időm volt lamentálni. Állandóan hazajárt, mert neki a városi élet kell. Aztán egyszer felhívott otthonról (PestBudáról), hogy ,,Jaaaj, most találkoztam Esztikével, képzeeeeld, piros szoknyában volt, biciklivel, olyan volt, mint egy igazi nagyvárosi lány."  Én erre annyit bírtam mondani, hogy ki nem szarja le, meg hogy egy szoknyától, meg egy biciklitől miért lesz valaki nagyvárosi lány. Az ilyent "vidéken" meg úgy hívják parasztasszony. Nem fogjuk fel, hogy két teljesen más kultúrkörről beszélünk. Az egyik kultúrkör szocializációs környezete egy metrós-villamosos-panelos-füstös-dugóval tűzdelt élet, ahol mindenhová sietni kell, míg a másik egy kicsit lassabb, nyugisabb életforma. Persze az elején meg voltam bolondulva, hogy ,,itt nincs semmi". Aztán rájöttem, hogy van minden, csak ki kell tenni a éábunkat a szobából, a hotelből, a házból és fel kell fedezni a környéket. És hogy hol lehet élni? Mindenhol! Csak nem minden élőhely való mindenkinek!!!

,,A vendéglátás az, amikor mindenki pihen, csak Te dolgozol."

Egy pincér gondolatai munka közben

,,Na, itt az első vendég. Kezdődik a monoton pályavendéglátás. Mi az a vendéglátás? Amikor látom a vendéget? Miért nem jön be? Nézi az étlapot. Ja, drága vagyok? Nem! Olcsó! Csak neki drága! Különben is, mi drága? A vendég, aki bejön! Drága uram, drága asszonyom... Üljenek le. Addig én állok. Miért állok? Ez a munkám. Miért nem pihenek? Mit olvastam a facebookon? Majd pihenek a hosszú hétvégén. Várjunk csak. Mi az a hosszú hétvége? Egyáltalán, mi az a hétvége? És mi az ünnepnap? Amikor sok vendég van? Mi az a szabadnap? Amikor máshol dolgozol? A szabadság olyan, mint a mátrix! Ne próbáld ki, mert a rabja leszel! Miért jó, hogy péntek van? Mi a különbség a péntek és a hétfő közt? Nap-nap! És a december 31 és január 1 közt? Egy nap... Szilveszter? Az egy név... December 24. pedig egy ugyanolyan nap, mint a többi. Május 1. A munka ünnepén a legodaadóbb dolog munkával ünnepelni. Miért nem vagyok ünnepnap a családommal? Miért nem vendéglátózik a családom is? Miért nem húzok ki Ausztriába? Miért, nem húzok ki Ausztriába? Dehogynem. Jövőre. Ott a kerítés is kolbászból van. Itt meg, lassan a kolbász van kerítésből. Az osztrákok, azok tudnak élni. Aszonták megaggyák a kétezer eurót perhó plusz jatt. Abból itthon majd csinálok egy pubot és megszedem magam és a végén melóznom se kell. Kimegyek, mert itt még a nap sem süt. Azért nincs vendég. Otthon ülnek és eszik a teszkós levest. Pedig az nálunk is van ezerötér'. Megeszi, de megdícsérni, azt nem. Csak kritizál. Semmi se jó neki. Mintha ő jobbat főzne. 3szor kell kitölteni ugyanazt a bort, mire azt mondja, hogy a harmadik a legjobb. Hozzánemértő népség. Bezzeg én... Csak dolgozom, dolgozom, dolgozom, mi közben ezek ülnek, másnak meg dől a vér az orrából. Ráérő banda. Azért vannak itt délben, mert ők nem dolgoznak, csak én!!! Ők meg pihennek. Én miért nem pihenek. Mert nem engedi a köcsögfőnök. Az is csak a ****** cibálja egész nap. Ahoz ért. Majd pihenek a hosszúhétvégén. Csak tudnám mi is az..."

És igen, regisztráltam egy társkeresőbe. Emberek, imádom. Ennél jobb dolog a világon nincs. Az emberek kitöltik az adatlapjukat nem annak megfelelően, amilyenek, hanem úgy, amilyenek SZERETNÉNEK lenni! Így futottam bele a következő hölgybe: ,,Kissé molett vagyok." Na megnézem a képeit ennek a "kissé molettnek". Hallod, át kellett tennem nagyobb képernyőre a gépet, mert nem fér ki és nem a sok megapixel miatt. A hölgy finoman szólva is olyan volt, mint egy túlexponált bölény. Ezzel még nem is lenne semmi baj, csak ne írja oda angyalszivem, hogy kissé molett. Én is odaírom, hogy testes, mert 110 kiló vagyok, de nem az az ocsmánykövér, hanem az a megtermettebb fajta. Nem is írom oda, hogy sportos, mert nem lenne jó vége. Ki lehet tölteni olyan rublikát, hogy ,,autó vagy lakás van-e?" A nők szempontjából jogosabbnak érezném az "autó vagy lakáshitel van-e?". Kicsit jobban lefedné a valóságot. Van egy olyan hibám, hogy először a nevet nézem. És tőlem nézhet ki úgy egy nő, mint Pamela Anderson fénykorában, ha a felhasználói neve pl.: Krisssstykehhhh". És nem hiszitek el, mennyi ilyen van. A 22 és 30 közti korosztály, akik az én"célközönségem", alig mutat fel értékelhető példányt. Csupa sekélyes bankkártyavadász, leszbikus, aki pedig szép, okos és normális, az vagy robert patiszont, vagy bredpittet keresi. Nem általánosítok, mert ez viszont azt mutatja, hogy én sem ott horgászom, ahol az én halaim vannak, de ezen a társkeresőn látottak elkeserítettek. De nézzük át felületesen, mit is ígérnek nekünk a hölgyek a társkeresőn:

40-es = 49 éves
Kedveli a kalandokat = Már az összes haveroddal lefeküdt
Atletikus = Nincsenek mellei
Átlagos = Olyan az arca, mint egy tacskóé
Feminista = Kövér, hangos
Szabad szellemű = Drogozik
Megértő = Majdnem autista
Hagyománytisztelő = Lámpa lekapcs, kizárólag hagyományos pozíció, furulyázás nincs
Társaságkedvelő = Hangos és zavaró
Szenvedélyes = Érzelgős és iszik
Elhivatott = Profi örömlány
Romantikus = Gyertyafénynél jobban néz ki
Szívében fiatal = Öreg, mint az országút

Egyszer randiztam egy lánnyal. Kitaláltuk, legyen fallabdázós randi. Nekem mi volt addig a fallabda? Egy haverral ütögettünk fél órát, utána pihenősör, utána újból fél óra. Hát a terem felé menet a kislány már be volt sózva. Rosszat sejtvén megkérdeztem, mire ez a nagy izgalom.

,,A szaunában mindíg csak az meztelen, akim amúgy nem akarnék meztelenül látni."

Az első élményem a szaunában az volt, amikor a második padon ott állt egy német nő (rajt volt a szerelem vasalatlan ruhája) a második fokon és vigyorogva lengette a levegőt. Végiggondoltam, hogy kell-e ez nekem, de belevágtam. Bent a ruhátlan szaunázás csodájáról beszélt és arról, hogy úgy érzi itt bent magát, mint az anyaméhben. Ezt ő úgy értette, hogy meleg van és biztonság. Én meg úgy, hogy kisbabapózban ülök és alig tudok mozdulni. Igaz, amikor először voltam szaunábna, a dézsában található olajos vízzel, nem tudván, mire szolgál, bekentem magam tetőtől talpig. Fél perc mulva némi égető, csípős érzés lett rajtam úrrá, mit enyhítendő, egy ugrással a merülőben termettem. Na fent úszott az olaj a tetjén, úgyhogy menekülőre fogtam.

Egyszer ben ültem egy szaunaszeánszon (gyk.: vezetett sós, mézes, vezetett program a szaunában). A szaunamester sót hozott be és nem mondta az alap dolgokat, hogy nemiszevre, sebre, szembe a sót ne. Mindenkinek üzenem, aki hallja, adja át, KELL MONDANI!!! Egy német hölgy, félelmetes gyorsasággal betette a sót... az odúba és húzott rajt kettőt. 1...2...3...4...5...(dramatische sekunden) és a nő felugrott, de mint a gyerek, aki méhére ült, feltépte az ajtót, kirohant, be a zuhany alá. Mi hallgattunk, mint a sír, mígnem egy srác törte meg a csendet: -Lehet, hogy neki jó volt.
Hát később megkérdeztem a hölgytől, hogy érzi magát. Mondta jól, csak buta volt és nem gondolkodott. Erre mit lehet mondani. -Ugyan, ez bárkivel megeshet.

De nem csak az ilyen történések miatt mókás hely a szauna. Volt egy vendég, aki megkérdezte, hogy:
-Mennyi a meleg a szaunában? (láttam, hogy csak nyelvbotlás, gondoltam veszi a lapot)
-Hát ezt én nem tudom. Esetleg bemész, megkérded, én addig megvárlak...
-Mit?
-Hát, hogy mennyi bent a meleg.
-Baszki, hány fok van bent?
-Jaaa, az más. 95. (Itt már röhögtünk mindketten)

Vannak egyébként kevésbé vicces szituációk is, mint példáult Dunduska. Dunduska egy német fiatalember(35 körüli), akinek nem tudjuk a nevét, csak azt, hogy husos-hasas, 150(!) cm magas és olyan egyszerű a lelkivilága, mint egy zsebpeca. Szóval nem egy bonyolult jellem. Egyik este, záráskor járom végig a szaunákat és mit látok. Dundus bent ül egyedül a 95-be és épp ránt rá a kakasra. Na mondom, ebből poén nélkül nem jövök ki. Kimentem a pultba és szóltam a zárós kollégának, hogy bent felejtettem a dézsát a szaunába, ugyan, menjen már be érte. Elindult. Nyitja a tér ajtaját. 1...2...3...4...5 (dramatische sekunden vieder). Jön ki a kolléga, halál nyugodtan, miközben én várom a hatást. Mielőltt megszólalnék, már elkezdi:
-Te, ez az idióta német törpe meg bent verte a faszát a szaunában.
-És mit mondtál neki?
-Te, megkértem, hogy ezt máshol folytassa, mert zárnék.
-És ő?
-Gondolhatod. Most ott duzzog, mert elrontottam a játékát a kis köcsögnek.
Problémamegoldásból ötös.

Egyszer jött egy vendég egy zavarbaejtően csinos hölggyel. Ismertem a srácot, picit irigyeltem is. Estefelé járt, alig voltak a fürdőben. Egyszercsak vágódik ki a szauna ajtaja, rohan ki egy német.
-Herr séf, herr séf (ugye németül ez annyit tesz, főnök úr. Nem voltam fönök, de a német megadja a tiszteletet a kicsinek is. Erre mondta egy kevésbé tanult haverom, hogy ,,Bazmeg, pedig látta, hogy nem a konyhán dolgozom. Hülye német. Asziszi, mindenhol ott vagyok?")
Szóval -Herr séf, herr séf, ég a szauna!
-Rohanok be, füst, bűz, ami kell. Ott áll a haverom, meg a lány. A német megáll, rámutat a srácra és összeszedve minden gestapo-s rokonának maradék arckifejezését, csak ennyit mondott.
-Herr Séf! Ő volt! Utasítsa ki!
-Köszönöm, májn herr, innéttől átveszem. Na, mi történt?
-Semmi.
-Bővebben?
-Hát, gondoltam csinálok egy kis illatot és ráöntöttem ezt a kályhára. (És mutat egy üveget. Natur szaunaolaj volt, ami ugye gyúlékony)
-Te állat, ez honnan jött.
-Hm... Zsigerből :)

,,Olyan korban élünk, amikor a pizza hamarabb kiér, mint a rendőrség" /Jeff Marder/

Egy ismerősömnek tegnap ellopták Alma típusú laptopját az autójából, iratokkal, mindennel együtt. Elment bejelenteni az V. kerületi rendőrkapitányságon, ahol közölték, hogy várjon türelemmel, mert 3 órát vesz igénybe az ügyintézés. Nem volt ideje, ezért átment egy kisebb, a XII. kerületi őrsre, ahol a százezredes(parancsnok, vagy nem tudom, mi) közölte vele, hogy üzeni az V. kerületieknek, hogy ha náluk 3 órát kell várni, akkor a XII. kerületben négyet. Nem volt előtte senki, üljön le, várja ki.

Erre mit lehet mondani? Szidják a rendőrséget? Kezdem megérteni. Bezzeg a gyakorló sprinterbringást megbüntetik gyorshajtásért. Ha bemérnek, akkor azonnal megírják a feljelentést, de ha ellopják egy üzletember laptopját, akkor nyilván ráér 3-4 órát seggelni, amíg az illetékesek megemelik a kis kezüket. És ha bárki meg tudja magyarázni, hogy miért kell egy feljelentésre ennyit várni, szeretettel várom a kommenteket.

A hotelsztorik abból az időkből valók, amikor még a szállodaipari rabszolgaság quimby-je voltam. Hát, láttam sok cifraságot.

Tudjátok mi az ingyen teában a csalogató? Az, hogy ingyen van. Ez feljogosítja a vendéget arra, hogy egész nap, ha kell-ha nem, vedeljen és lóbálja felém a termoszt, mint egy kialudt fényű lámpást, hogy "Elnézést uram! Valami hiányzik!" (Egy pofon, az hiányzik, de akkora, hogy élete végéig rettegjen, miközben teát iszik, hogy megjelenek). Szóval kitaláltam, hogy csináljunk mi egy kis teasarkot a vendégtérbe, mert ez milyen egy állati szimpatikus dolog. Az is volt az első hétvégéig. Én nagy naívan azt hittem, hogy a vendég iszik egy pár pohárral a teából(direkt gyógytea, hogy ne vedeljék) és boldog lesz. A lónak a faszát. Addig iszik, amíg van a termoszban, utána meg, ha ráérek, ha nem, jön, hogy ő most azonnal kér még.
-Elnézést uram, el vagyok foglalva. 10 perc(van hátra az életedből).
10 perc múlva odajön az üres termosszal.
-Tea?
-Uram, elnézést, de el vagyok foglalva egy másik vendéggel. Amint kész hozom.
-Csak siessen, mert menni akarok szaunázni. (Menjél baszki, ki akadályoz meg???) Különben meg citromlé sincs.
-Uram, ez gyógytea. Abba nem szokás rakni.
-Nekem akkor is kell. (Majd én megmondom, mi kell neked)

És ez megy egész nap. Az ember a kisujját nyújtja és az egész szomszédság kell. Amikor ma kivittem egy friss adag teát, nem viccelek, a "tűzszekerek" ehhez képest kutya fasza. Három öreg kiugrott a medencéből és sprinteltek ki vedelni. Csut vizesen leültek a fotelokba és ott szürcsöltek. Megittak egy liter csalánteát. Hát váljék egészségükre. Tutira veszem, ha belevizelnék a termoszba és kiraknám, hogy "egzotikus tea", itt könyörögnének, hogy mondjam meg, hol lehet ilyet kapni. De sajnáljuk, ez egyedi összetételű. Van benne sonka, pacal, kenyér és víz. Meg só. Jönnek le a szobából, azt se tudják, mi merre van, de ÁÁÁÁÁÁ, ott az ingyen tea! Igyuk, mert elfogy! És akkor mi van? Itt van ez a mélybarom, szállodamániás hülye, akinek csak meg kell rázni a termoszt és már ugrik is, mint az idomított kiskutya. De ez nem ment a végsőkig. Berendszabályoztuk őket. Kiírtuk, hogy tea ettől eddig, aztán viszoltátásra! Öt vendég állította, hogy ők évek óta idejárnak és ilyen még nem volt, mert itt egész nap lehetett teát inni. És milyen igazuk van. Egész nap lehet teátt inni a bárban, pénzért, de eddig még teázó sem volt. Az egyik vendég nem adta fel:
-Na ne dumáljon, itt voltam tavaly télen és akkor is lehetett.
-Uram, a teázó két hete lett kialakítva. Mellesleg a szálloda tavaly télen zárva volt átalakítás miatt.
-Maga mióta dolgozik itt?
-Fél éve.
-Akkor mit okoskodik nekem, hogy zárva volt-e, vagy nyitva? Maga volt itt akkor, vagy én?
-Igaza van uram, elnézést.
-Nincs elnézve. Be fogom írni a könyvbe. (Remélem sikeres lesz az a könyv.)

Szóval mostmár van teasarkunk is. Reméelm nyáron csinálunk egy állatsimogatót.

Vigyázni kell, mert ha valami nincs, az nem biztos, hogy hiányzik. De amint megszokják, hogy van és egyszer csak, akár rövid ideig, de nincs, az már elégedetlenkedésre adhat okot. Azt tudom, hogy én otthon egy ideig nem csinálok teát. Azt meghagyom másnak.

Szonté!

,,Csörömpölés az utcáról. A nő felriad és megrázza a mellette fekvő férfit: -Itt a férjem!!!A férfi kiugrik az ágyból, ki az ablakon és futásnak ered. Majd megáll és elkezd visszaordítani:
-Hisz én vagyok a férjed!!
-Akkor miért miért menekültél olyan fejvesztve???" :)

Még a fősulin mesélték, hogy az egyik koleis srác totál részegen benyitott a barátnője szobájába. Irtózatosat szexeltek, majd a srác kiment a folyosóra és felhívta a lányt, akinek bűnbánó hangon elmondta, hogy épp most csalta meg. A lány erre kilépett a szobából és... Hát képzelhetitek :)

Egyszer meséltek nekem egy történetet, miszerint egy srác úgy kérte meg a barátnője kezét, hogy elvitte mekdonáldszba és a hamburger alá rejtette el. Mitagadás, én nem ilyennek képzeltem el. Akkor már inkább a kólába. Stílusosabb abból kiszedni. :) Na lényeg a lényeg, egyik humorosabb pillanatomban gondoltam elmesélem ezt a kis történetet egy kolléganőmnek. Nekem a könnyeim potyogtak, miközben meséltem, mert elképzeltem annak a szerencsétlen lánynak az arcát, de kolléganőm rezzenéstelen arccal végighallgatta, majd így szólt (látszott, hogy nem érti a lényeget): Miért, nekem a Laci annó a KISZbüfében kérte meg a kezem, Szombathelyen. Az is nagyon szép volt ám. Szép dolog a lánykérés. Na, bebuktam. Rá egy hétre ezt a két sztorit egyben mesélem Rizsinek, mekdonáldsz, kiszbüfé satöbbi. Mire Ő fapofával: Végülis hasonlít a két lánykérés. Ha jobban belegondolsz, a mekdonáldsz a kapitalizmus KISZbüféje. :)

,,A házasság kikötő a viharban. Vagy inkább vihar a kikötőben?"

Örök dilemmám, hogy mi jobb? Egyedül élni, társ nélkül, vagy lévén, hogy "az ember társas lény", társsal. Ez a bejegyzés olyan lesz, mint a hangos gondolkodás, amiben agyam két félteke, a racionális és a kevésbé racionális pró-kontra egymásnak feszül:

- van mosott-vasalt ruha (kivéve ha a párod egy hanyag, elkényeztetett lányka, akinek 5 nap után is könyörögni kell, hogy vasaljon és ne úgy, hogy közben a tévét lesi, mert sosem végez)

- van meleg étel (melegszendvics)

-rend van (rend ám, mert rá vagy kényszerítve, hogy mindent centire ugyanoda tegyél vissza, hogy neki ne kelljen pakolni)

-bevásárol (Igen. Volt hogy 5 napig üres volt a hűtő. Egyszer, este 11kor munka után enni kívántam, de nem volt mit. Feltettem a szolíd kérdést: miért nem vásároltál be? -,,Hát nem beszéltük meg, miket kell venni!"  És elmentem a mekdonáldszba. 25 éves, felnőtt, enyhén önállótlan lánka volt, akivel fél évig éltem együtt)

-Hozzám bújik éjjel, hogy melegítsem (igen, meg 25 fokot kell csinálni éjjel a lakásban, hogy ne kelljen vastag paplan)

-Elmegy veled mindenhova, hogy ne legyél egyedül. (Elmegy veled MINDENHOVA, hogy Ő ne legyen egyedül.)

-Szeret veled élni (ja, én is szeretnék azzal élni, aki fizeti az összes felmerülő költséget)

-Szimpatikusak a barátai (muszáj, hogy azok legyenek, még ha ők nyíltan utálnak is)

-Ösztönöz az egészséges életmódra (a folytonos cseszegetéssel és megjegyzésekkel)

-Ő lesz a gyermekeid anyja(akiket abból a pénzből nevelsz fel, amit megkeresel és úgy spórolod, hogy nem az anyjukra költöd)

Igen, joggal gondolhatnátok azt, hogy egy megkeseredett majom vagyok, de nem. Csak nem tudok dűlőre jutni. Egyfelől eddig soha nem volt egy normális kapcsolatom. Majdnem 30 vagyok és eddig 3 hosszabb kapcsolatom volt, de mindegyiket úgy zártam le, hogy vagy a kapcsolatnak vetek véget, vagy az életemnek. Nem könnyű velem együtt élni, mert rengeteget dolgozom, félrerakom a pénzt, éjfélkor fekszem, hatkor kelek (magamtól) és az élet központja nekem nem a szórakozás, hanem a munka. Ilyen családban nőttem fel. Mindenki dolgozott reggeltől estig, ünnepnapokon és hétvégén. A családnak egyedül a vasárnap volt szent. Nekem már az sem az. A nap van az évben, amikor nem vagyok hajlandó dolgozni. December 25 és a születésnapom. December 25.-ét azért szoktam magamnak elintézni, mert 24.-én hazamegyek a családomhoz. Összerakjuk a fát, eszünk, beszélgetünk, bontogatunk. Másnap legalább ne kelljen rohanni. A születésnapomon pedig elmegyek valahova. Egyedül. A születésnap az, aminek az ünneplését teljesen feleslegesnek tartom. Miért ünnepeljem a természetes öregedési folyamatot. Persze a gyerekeknél más, nekik kell, de felnőtt fejjel úgy látom, hogy minek ünnepeltessem magam. Tegnap is találkoztam az utcán az egyik ismerősömmel, akinek az volt a második mondata: "Amúgy születésnapom van." Amúgy, ki nem szarja le. Annyit mondtam, hogy remek. Itt van ez a köszöntés: Isten éltessen. Én ezt koccintáskor mondom. Többször visszakérdeztek: ,,Kinek van születésnapja?" Senkinek, de attól még éltessen bennünket. Szóval a születésnapot nem tekintem egy olyan dolognak, amit feltétlenül meg kell ünnepelni. Ha valakinek eszébe jutok (bár a fészbúknak köszönhetően olyan embereknek is eszébe jutok, akikről azt sem tudom, hogy léteznek),annak örülök, de nem kürtölöm tele a világot, meg nem hívom meg a fél várost egy sörre. Ünnepelni olyan dolgot kell, amit az ember elér. Egy vizsgát, egy diplomát, stb. Bár én ezeket sem szoktam. Valamiért, a teljesítménykényszeremnek köszönhetően, ha elérek valamit, az a boldogság mellett a természetesség érzésével tölt el, hogy ,,Ez nem is lehetett volna másképp". És ennyi. Nem iszom le magam egy sikeres vizsga, vagy egy jól sikerült rendezvény után. Csak bedőlök az ágyba az én kis jóleső megelégedettségemmel.

Ezekből is látszik, hogy nem vagyok könnyű eset és osztom azt, hoyg egy rossz kapcsolathoz két hülye kell, de minimum egy. Hát az én eddigi kapcsolataimban mindig megvolt a kettő. Bár ugye amilyennek egy kapcsolatban adod magad, az nem feltétlenül te vagy, hanem az, amit kihoz belőled a másik. Belőlem rengeteg jót, de rengeteg rosszat is sikerült kihozni. Bár amikor a 25 éves barátnőd a boltban szinte könyörög, hogy vegyél neki filctollkészletet és égre-földre ígéri, hogy majd rajzol vele nekem, az nem tudom, minek számít. Le szokott cseszni, hogy nem tudok gyerekként viselkedni. Én meg őt, hogy nem tud felnőttként viselkedni. A végén megkértem a kezét, mert addig hallgattam, hogy ,,Mikor kéred meg?", amíg megkértem, hogy ne kelljen hallgatni. Kicsit olyan volt, mint az író, aki a "Tiltakozás Eiffel tornya ellen" című interjúját az Eiffel toronyban adta, mondván, hogy ,,Legalább addig sem kell néznem ezt az ocsmányságot." Utána jött a ,,Mikor lesz az esküvő, mikor lesz az esküvő, milyen lesz, hol lesz, mekkora lesz, kik lesznek ott?....." Msfél hónap múlva úgy megelégeltem az egész dolgot (hozzátéve, hogy amíg velem élt, nem dolgozott semmit és nem is igazán keresett munkát, viszont hízott, mint a veszedelem). És ezt nem a rosszindulat mondatja velem. A tények makacs dolgok. A fél év alatt nem veszekedtünk. Ő mondta, én bólogattam, néha visszaröffentem, ő sírt, békülős szex, mondolgalódás, ajtócsapkodás, sírás, szex... Olyan volt a kapcsolatunk, mint egy rossz stratégiai játék. Aztán másfél hónappal a meggyűrűzés után visszakértem a gyűrűt és megkértem, hogy költözzön szépen haza, mert agyfaszt kapok tőle. Megtette.

Azóta senki nem kérdi meg, kinél aludtam, mikor jövök, hová megyek, mi legyen az ebéd [milyen süti :)],stb. Szóval olyan üres lett az életem. Csak a munka és a pénz. De a pénz nem fog nekem egy pohár vizet hozni, amikor lázas vagyok. A barátainak már mind felesége, menyasszonya, gyereke van. Én vagyok az egyetlen, akinek nincs. (jó, meg Gaben, de ő is külön fejezet a párkapcsolati kézikonyvben.) Így viszont egyre magányosabb az ember, mert nincsenek esti héderezések, egymásnálalvás, közös bulinyaralások, mert már a közös életre kell a pénz és ez így normális. Csak szar. Ha belegondolok, tök jó, hogy valaki várja otthon az embert. De az, hogy megyek dolgozni és velem akar jönni, mert ő unatkozik otthon. Az a gond, hogy soha nem a saját lakókörnyezetemből választottam. Az előző páromat Pestről költöztettem magamhoz. Olyan volt, mintha egy krokodilt a sivatagba deportálnál. Nem tud magával mit kezdeni. Egy idő után elkezdene nyaggatni, hogy menj vele vissza az Amazonasba, mert ő nem bírja a sivatagot, de te meg az Amazonast nem bírod. A lényeg, hogy olyan társat kell találni, akivel legalább az érdeklődési körötök hasonló és olyat, aki nem tök antiszociális. Lehet néma lányt is az árvaházból, mert se duma nem lenne, se anyós. Két legyet... Az lehet a probléma, hogy a kapcsolatok lemondásokkal járnak. Mindenkinek fel kell adnia egy darabot a szabad életéből és azt a részt be kell tennie a közös életbe. Viszont úgy érzem, én erre csak ideig-óráig vagyok képes. Vagy csak nem találtam meg azt a lányt eddig, aki mellett nem nézek át a szomszéd autóba.

,,Hogy égess el 30 perc alatt 800 kalóriát? Felejtsd benn a pizzát a sütőben."

A főiskolán volt egy egerszegi haverom, akinél a családban volt egy specialitás. Ha olyan ételt főzött az anyja, amit csak úgy ad-hoc dobott össze a konyhában talált hozzávalókból, akkor a ,,Mi lesz az ebéd?" kérdésre a ,,Hm.... Zalai finomság." Azóta ha én főzök úgy, hogy összerakom egy ételbe azokat, amik épp kezdenek megromlani, abból készül a zalai finomság. A legutóbbi így nézett ki:

Vegyél a Tecsóba 3 mirelit pizzatésztát és tedd rá tetszés szerint variálva a következő feltéteket:

darált marhahús, zöldborsó, tonhalkonzerv, 3 fej hagyma, 5 gerezd fokhagyma, 2 tojás, bontott májkrém, spárga, paradicsom, szárazkolbász, aminek a széle már penészes, zöldpaprika, articsóka, kapribogyó, tejföl alapnak, kecsap alapnak, majonéz alapnak, savanyú uborka, savanyú káposzta, maradék füstölt sajt, maradék feta sajt, maradék trappista sajt

Ízlés szerint fűszerezd mindennel, ami épp van otthon és rakd be a sütőbe. Ugorj át a szomszédba a srácokhoz, hogy átjönnek-e enni. Miután megittátok a maradék bort, menjetek át hozzád megenni a pizzákat (a szenet) és légy büszke magadra, hogy nem kellett egy csomó mindent kidobni, mert leleményes voltál. Utána két napig böjtölj, mert a gyomrod úgy megutál, hogy még a vizet se fogja elfogadni. Jó étvágyat!

Ja és nézzetek főzés közben a youtube-on "Regular ordinary Swedish meal time"-ot. Good for you!