,,Mindenhol jó, de a legjobb sehol" /Sir James Von Fülig/

Egy kisvárosban élek, messze Budapesttől. Direkte nem azt írom, hogy egy vidéki városban, mert az én perspektívámból tökmindegy. Mert nálunk ugye nem Országrészek vannak, hanem Budapest Ország és Vidék Ország. Ha az USÁt vizsgálom, ahol ugye elméletileg a központ, vagy főváros Washington D.C., hát mindig megsajnálom szegény Nyújorkiakat, hogy nem a fővárosban élnek, hanem vidéken :) Gondoljatok bele, nem egy vicc az egész. Nem általánosítok, mert mindenhol vannak hülyék, de ha megnézitek az országunknak akár a közlekedését... Ha el akarok jutni viszonylag normál sebességen mondjuk Zalaegerszegről Szegedre, ahhoz Pestig kell menni a pályán. Ugyanez a vonatokkal. Nem hagyják, hogy kikerüld. Amikor pár éve fent éltem én is, mondjuk úgy, kíváncsiságból, volt, aki azt mondta nekem, hogy milyen büszkék lehetnek rám a szülőfalumban, hogy ki tudtam törni a szegénységből és fel tudtam költözni Pestre (a Marsra?). Amikor meg nevettem, nem értette. Komolyan mondta!!!! Nemrég fejeztem be Pesten egy sulit (ami Budán volt, de mi rövidítünk), ahol az egyik igazi tököskeménypesticsávó sráccal a Knight Rider (ejtsd nájt rájder) című sorozatról esett szó és csak érdekesség képpen megjegyeztem, hogy ezt anno az ovodában mi, angol nyelv ismerete híján "kintrider"nek ejtettünk. Válasz: Látszik, hogy nem pesten nőttél fel! Hát igen, a szegény parasztok. Na de nem állok neki mea culpázni, csak nem értem ezt az egészet. Annyi, de annyi pesti emberrel találkoztam, akik még mindig azt hiszik, hogy "gémeskútban fürdünk". Egyszer láttam egy nagyon eltalált karikatúrát. A képen egy városi és egy tanyasi ember állt egy kerítésnek támaszkodva. Megszólal a városi:-De szép ez a napfelkelte, ugye? 

-Ja - mondja az öreg - szöbb, mint mikó a kis piros mozdon fölmén a högyre.

- Ez mi volt?

-Semmi, de ti városiak ezt várjátok tőlünk, nem? :)

És van is benne valami. A pestiek úgy odavannak azzal az amúgy tényleg szép várossal, de ha eljön a hétvége, hát a 13. harcosban a tűzkigyó kutya fasza az M7-eshez képest. Mindenki rohan ki a természetbe, mert abban a városban lassan olyan, az élet, hogy Pilinszkyt idézzem, ,,Mint a levegőtlen présben állni". Bevallom, én is meg voltam őrülve. Amikor onnét visszaköltöztem egy isvárosba, meg voltam zavarodva, hogy nincs színház, nincs mozi stb stb... Aztán végiggondoltam, hogy pestet is csak azért szerettem, mert amúgy se színházba, se moziba nem jártam, de megnyugtatott a gondolat, hogy bármikor elmehetnék, ha kedvem szottyanna. Aztán beültem a másfél szobába és a barátnőmmel néztük egymást addig, amíg ki nem borult a bili. Ő fent maradt én elköltöztem, csak azért, hogy legyen egy pesti barátnőm. Na, ő aztán tuti választás volt. Azt hallgattam, hogy költözzünk pestre, mert itt ő nem talál munkát. Nem éreztem át, mert akkoriban épp 3 munkahelyem volt, így nem sok időm volt lamentálni. Állandóan hazajárt, mert neki a városi élet kell. Aztán egyszer felhívott otthonról (PestBudáról), hogy ,,Jaaaj, most találkoztam Esztikével, képzeeeeld, piros szoknyában volt, biciklivel, olyan volt, mint egy igazi nagyvárosi lány."  Én erre annyit bírtam mondani, hogy ki nem szarja le, meg hogy egy szoknyától, meg egy biciklitől miért lesz valaki nagyvárosi lány. Az ilyent "vidéken" meg úgy hívják parasztasszony. Nem fogjuk fel, hogy két teljesen más kultúrkörről beszélünk. Az egyik kultúrkör szocializációs környezete egy metrós-villamosos-panelos-füstös-dugóval tűzdelt élet, ahol mindenhová sietni kell, míg a másik egy kicsit lassabb, nyugisabb életforma. Persze az elején meg voltam bolondulva, hogy ,,itt nincs semmi". Aztán rájöttem, hogy van minden, csak ki kell tenni a éábunkat a szobából, a hotelből, a házból és fel kell fedezni a környéket. És hogy hol lehet élni? Mindenhol! Csak nem minden élőhely való mindenkinek!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.