Tegnap voltam egy reformtáplálkozásról szóló előadáson. Nálam eddig a reformtáplálkozás annyit jelentett, hogy a salátába nem szalonnát tettem, hanem füstölt csülköt, mert annak kb. 3%-kal kevesebb a zsírtartalma. A feta sajt helyett pedig mozzarellát, hasonló okokból. Egy átlagos napi szendvicset képes voltam úgy megcsinálni, hogy kenyér, vaj, szalámi, sajt, majonéz, sajt. Tehát ebből is látszik, hogy az állati eredetű fehérjéket nem vetettem meg. Na a tegnapi előadásra úgy mentem, hogy nekem már nem tudnak újat mondani, mivel rengeteget tudok az egészséges táplálkozásról, de én inkább „az ellenség alapos megismerése” címszó alatt a másik utat választottam. Na, belibben az előadó, aki, szó se róla, nagyon szimpatikus volt. De tényleg. Aztán elkezdte mondani: ,,…én nem mondom senkinek, hogy legyen vegetáriánus, bár én magam az vagyok, de tudjátok, mi történik a beleitekben rothadó hússal? Elkezdik emészteni a baktériumok és eközben hullamérgek keletkeznek a szervezetetekben, amivel csak a májatoknak adtok plusz munkát. Mondom, senkit nem akarok áttéríteni a vegetarianizmus útjára, de amit megesztek, az lényegében nem más, mint egy gusztusos formában elkészített állati tetem.” Bennem bekapcsolt a vészvillogó és elkezdtem mantrázni: ,,a főtt csülök jó, a főtt csülök jó, a főtt csülök jó…….”, de nem hatott. Az előadó áttörte a védelmi a vonalaimat egy apró mondattal: És amikor azt mondom, hogy olyat kell enni, amiben van rost, (sima ügy: rostélyos. Gondoltam én.) abba nem tartozik bele a rostélyos. Végem van. Ez már a gondolataimat is látja. És nem szabad evés előtt gyümölcsöt enni. Ezt tudtam, ezért nem eszem soha gyümölcsöt. Végül is, mindig evés előtt vagyok.
Jó, mi a helyzet a halakkal. Balatoni halat nem lehet enni, mert nem jó a zsírja. Kevés benne az omega 3. Majd szólok nekik róla, hátha elszégyenlik magukat és partra vetődnek. Akkor milyen halat? Mélytengeri, kicsi halat. Szardellát, makrélát. Abban kevesebb a nehézfém. Ezek szerint a nagyobbakban több. Nem is értem, a mélytengeri horgászokat. Lúzerek. Kimegyek a tengerre egy akkora elektromágnessel, ami még a Discovery Channelt is odavonzza, aztán lehet halat fogni. Végül is az volt a konklúzió, hogy nyugodtan, csak azt az ételt ehetnéd meg, amit: A magot steril környezetben nyerted ki a földből, fertőtlenítetted, féregtelenítetted, dédelgetted, elültetted. A növényt a külvilágtól elszeparáltan, tiszta, oxigéndús, majdnem steril környezetben nevelted, amíg el nem érte a „zsenge” kort. Utána egy steril környezetben kovácsolt műanyag késsel (nehogy nehézfém kerüljön bele) levágod, aztán turmixot csinálsz belőle, ügyelve arra, hogy wellness turmixgép legyen, mert az dédelgeti a rostokat. Ezt megiszod és örülsz. A másik opció, hogy innéttől mindenki az Alpokba jár legelni, mert ott jobb a fű. Na de ugorjunk. Megcsináltam a fent leírt turmixot.
Akkora hatással volt rám ez az előadás (rám, aki meg tudnék enni nyersen egy ólban lévő malacot), hogy amint hazaértem, vettem mixert, meg kefírt, meg sok zöldséget, aztán isten neki fakereszt. Kicsit olyan voltam a konyhai gépek osztályon, mint Krokodil Dundee, Los Angelesben, de nagynehezen meglett a mixer. Hazavittem, kibontottam harci lázban égve (végre, tudok olyan dolognak is örülni, amivel se sütni, se rántani nem lehet). Elmostam, kinyitottam, elkezdtem beletenni a gyümölcsöket... minden tuti. Na beindítottam. Aprított kökeményen. Gondoltam, jó helyen lesz ott, addig megnézem, hogy rendben van-e a wc (véce). Nagyban ügykezelek, amikor hallom, hogy olyan a hangja a darálónak, mint egy vízbefojtott kecskebékának. Na futás ki… úszik az egész konyha. A rohadt tömítés elmozdult. Először fehér lettem, aztán vörös, aztán zöld.(hagyma, paprika, saláta) Elfutott a méreg és elkezdődött a mixer, a gyümölcs, az előadó és úgy általában véve az egész mindenség lovakkal és felmenőkkel közösülésre való biztatása. Na, 5 percig ordítottam és toporzékoltam, aminek egy pohár látta kárát, amit földhöz vágtam, de csak lehiggadtam. Összetakarítottam és elmentem dolgozni. Éhesen. Az ebéd másfél deka gyíkhús volt rízzsel. Este beugrottam tesómékhoz, akik egy kilós rúd szarvaskolbáasszal vártak. (Vigyázz! Az ördög ilyen formában is kísért…) Á, nem kellett volna. Meg most amúgy is leszokóban vagyok… De csak eltettem. Hazafelé hívtak a kollégámék, hoyg vigyek nekik pár kiló mézet. Na, itt a lehetőség. Adok nekik a kolbászból. Bevittem az egész rudat, hogy elfelezzük. Amikor beérek, látom ám, hogy ott az egész banda. Mindenki feleségestől. Meglátták nálam a kolbász. Na mondom, lehet teríteni, ha van itthon sallang. Itt mindig van. Úgyhogy este nyolckor a wellness vacsora az hagyma, paprika, juhsajt, szarvaskolbász, paleolitkenyér és fojtásnak egy korty házi rettenetes volt. Az egész rúd elfogyott, de este azzal a jóleső érzéssel aludtam, el, hogy: Nem baj. Majd holnaptól!!! Högyeim és uraim! High level wellness experiment in progress!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.